Az élet duplája

Néhány gondolatot a pszichodrámáról. Azoknak, akiket érdekel, azoknak, akik szívesen mennének pszichodráma csoportba, de egyelőre nincs képük róla, s azoknak, akik elmerülnének az önismeretben, de egyelőre nem tudják, melyik módszert válasszák. 

A pszichodráma egy önismereti csoportterápia. Ereje – többek között abban áll, hogy nem beszélünk életünk történéseiről, nehézségeiről, kétségeinkről, hanem megjelenítjük ezeket a dráma színpadán: eljátsszuk őket. A cselekvés hat a lélekre, a lélek hat a cselekvésre. Mindaz, ami belül van, kirakható a színpadra, lelkünk történéseit megjeleníthetjük: olyan, mint egy varázslat. Mindazok a múltunkban történt események, amiknek máshogy kellett volna lejátszódnia, most felülírhatók. Nem, nem tudjuk megváltoztatni, ami történt, de attól, hogy megjelenítjük, s más befejezést adunk a történetnek, felülírjuk azt a lelkünk valóságában. Márpedig ez a benső valóságunk sokszor valóságosabb, mint a realitás. Gyógyulunk ezáltal. Megbocsájtunk. Önmagunknak, másoknak. Feldolgozunk. Rálátunk. 

Kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk. Ez adja a pszichodráma egyik erejét. Az a bizalmi, megtartó közeg, ahol megéljük az elfogadást, s a felszabadító élményt: problémáimmal, nehéz megéléseimmel nem vagyok egyedül. A pszichodrámában a teremtő, kreatív erőinket mozgósítjuk. Teszünk önmagunkért. Nem a világra kell hatni, ha önmagunkon jobbítani tudunk, már sokat tettünk: szeretteinkért is. 

Gyerekként még tudtunk játszani, az önfeledt játék életünk része volt. Felnőttként ritkán engedjük meg magunknak, hogy spontának, játékosak legyünk. Hogy játsszunk. Valahogy ezt elfelejtjük. Pedig minden tapasztalat azt mutatja, játszani jó! Meglepően könnyen bele lehet merülni a játék élvezetébe, könnyedségébe, és sokak számára meglepő aztán a felszabadító ereje is. A pszichodrámában jelen van ez a kettősség: komoly, mint az élet; könnyed, mint a játék. Vagy akár fordítva.Minden pillanata egyedi és megismételhetetlen.  

M.R.